Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek

Fülszöveg: Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.



Vélemény: Ez egy jó könyv. Furcsa ezt a címkét ráragasztani, hogy "jó".
Hogyan lehet egy könyv jó, amiben egy lány öngyilkosságra való felkészülését követhetjük végig? Talán nem is ez a szó illik rá, hanem inkább a szomorú? Nyomasztó? Hiteles? Nem........talán inkább az ŐSZINTE. Ez a történet nyíltan vállalja, hogy bemutatja, amint egy tizenéves lány küzd az iskolatársakkal, a "barátokkal", a tanárokkal, a szülőkkel, az orvsokkal, és leginkább magával.

Daelynnek küzdenie kell, azért, hogy le tudja rakni a múltban történt sérelmeket, amik még mindig a vállát nyomják. A legnagyobb ellensége önmaga, hiszen a múltbéli sebeket saját maga tépi fel, hogy újra és újra fájjanak, hogy emlékeztesse magát, senkiben sem lehet bízni, ezért aztán úgy gondolja, nincs is értelme az életének. Minden pozitív dolgot kirekeszt az életéből, a tárgyaktól -amikhez valaha kötődött- megszabadul, és szándékosan elidegenedik másoktól, főként családjától.

"Nincs nekem semmi bajom veled, Dr. No, de nem tudsz segíteni rajtam. 

Senki sem változtathatja meg a múltat."

(45.o.)

A könyv legijesztőbb tulajdonsága a realitása.


A mai világban rengeteg fiatalt bántalmaznak, akár szavakkal, akár tettekkel. Daelyn is ezek miatt a bántalmazások miatt - amiken nem tud túllépni - szeretne véget vetni az életének. A könyv fő történetszála, hogy egy honlapra bukkan, ahol rengeteg hozzá hasonló bántalmazott nyíltan beszélhet érzelmeiről, és akiknek fő céljuk az öngyilkosság.


SPOILER

Daelynt rengeteg sérelem érte, ami miatt idáig jutott.

Az iskolatársai kövérnek tartották, amikor azt hitte barátokat talált igazából csak mások gonoszkodásának céltáblája lett, majd jött a csúfolódások következő fokozata az internetes zaklatás, végül pedig a fizikai erőszak, és a fenyegetés.

Aztán az újabb pofon a tanároktól és szülőktől érkezett, akik nem látták meg a problémát, bármennyire is igyekezett Daelyn elmondani, jelezni nekik.

Ha mégis sikerült elmondania mi bántja, a szokásos közhelyeket kapta válaszul: "Ne is törődj vele!", "Aki mondja másra......".

Így hát nem lát más utat.......egy kísérleten túl van, és most információkat gyűjt az oldalon, ahová belépett, hogyan is csinálja legközelebb. Azon a honlapon pedig ijesztően részletes leírások vannak, a hogyanokról, az alatta érzett fájdalmakról, a hozzáférhetőségekről, és a "hibalehetőségekről". 

Elhatározta, hogy megteszi, így hát Daelyn megkapja a maga 23 napját. 

23 napot a változásra.

23 nap, hogy meggondolja magát, vagy 23 nap, hogy szépen lassan kitöröljön mindent és mindenkit az életéből, és mi végigmegyünk vele ezen az úton. Ezen idő alatt jobban megismerjük a szüleit, a barátságát kereső fiút, és az újonnan bántalmazott lányt, akin eleinte csak átnéz, végül a segítségére siet. És persze a lényeg, hogy igazán megismerjük Daelynt, és az ő eddigi életének mérföldköveit, és hogy mégis milyen ellene irányuló cselekedetek vezették el idáig.

Nehezen tör utat magának a sok tragédia, ám úgy érzi mielőtt elbúcsúzik meg kell tisztulnia ezen emlékektől, így kiírja magából a netes fórumra.

"Rohadt egy dolog felidézni ezeket az emlékeket, de muszáj megtisztulnom. 

Nagy árat fizetek az emlékezésért, mert visszatérnek azok az érzések is. Már csak egy hetem van a tisztulásra, úgyhogy nagy levegőt veszek és írni kezdek: A hetedik utáni nyár."

(141.o.)

SPOILER VÉGE

........nagy levegőt veszek és írni kezdek: A hetedik utáni nyár."

Én pedig nagy levegőt vettem és eszembe jutott: Negyedikben a suli bejáratánál........

Ezt a könyvet nehéz olvasni, egyrészt a főszereplő szenvedése miatt, másrészt, azoknak lesz nehéz, akiket hasonló helyzet(ek)be hoztak valaha, mint Daelyn, mert sok sebet feltép(het) a történet.

Bőven van mondanivalója a könyvnek. Sok fiatal kezébe adnám, hogy megértsék, hogy attól még, hogy valaki kövér, sovány, szeplős, szemüveget vagy fogszabályzót hord, más a bőrszíne, más dolgok érdeklik, még nincs joguk kiközösíteni őket, főleg nem bántalmazni. A gyerekkori traumák miatt sokan felnőttkorukban is depresszióval, szorongással, fóbiákkal küzdenek, és komoly önbizalomhiányban szenvednek. Vannak, akik pedig elkeseredettségükben olyan döntést hoznak, hogy el sem jutnak a felnőttkorig.

A könyv végén ijesztő statisztikai adatokat találunk, és az ingyenesen hívható segélyvonalak telefonszámait.

Remélem egyre többen lesznek akik visszalépnek a szakadék széléről, ahol mások miatt állnak, és hogy egyre több ember nyújt majd segítő kezet.

SPOILER

És hogyan döntött Daelyn? 

Ezt a kérdést nyitva akartam hagyni, ahogyan az írónő tette. Olvassátok el, döntsétek el ti.
DE
Én úgy gondolom nem tette meg. 

A végén nem akarja megtenni.

Segíteni fog másokon.

Szerintem küzd. 

Pontosvessző.

(A pontosvessző tetoválás nagy divattá vált a csuklóra, ujjakra vagy a fül mögé, de tudja-e, hogy a pontosvessző tetoválásnak milyen speciális, mélyebb jelentése van? A pontosvessző hátterében az a gondolat áll, hogy mindig van egy olyan ok, ami miatt ne vess véget az életednek. A történet nem ér véget, hanem folytatódik a pontosvessző után. Ehhez néha csak változtatni kell, vagy elég egy nyugodt pillanat átgondolni a dolgokat.) (forrás: ma.hu)

SPOILER VÉGE

Értékelés: 5/5

Kiadó: Móra (Tabu könyvek sorozat) 2015
Oldalszám: 248 oldal
ISBN: 9789631199871

Elmaradások......

2015 nem az én évem volt. A blog hanyagolva, sőt inkább egy az egyben el lett felejtve. Sajnos a kitartásomról sosem voltam híres, gondoltam, hogy a blog is csak amolyan "kísértet járta játszótér" lesz, ahová ritkán teszem be a lábam, bármennyire is szeretnék "játszani".

Az olvasási kedvem sem volt az igazi tavaly, és mivel nem sokat olvastam, gondoltam nincs is miről írnom. De az új évvel jönnek az új fogadalmak elhatározások is. Idén próbálok rendszeresen írni a blogra, meglátjuk sikerül-e.

Sok az elmaradás, ugyanis rengeteg könyvről írtam az én kis noteszembe rövid értékeléseket, és jegyzeteltem fel magamnak címszavakkal dolgokat, hogy miket kell majd kifejtenem egy normális bejegyzés keretein belül. Szóval, az elmúlt években olvasott könyvek értékelései várhatóak, remélhetőleg rendszeresen.

Liebster Blog Award 2015

Először is köszönöm a jelölést, a díjat Jeffinek. :)
A blogját itt elérhetitek:
http://jeffi-olvas.blogspot.hu/2015/10/liebster-blog-dij-2015.html

Szeretem a különböző book tageket olvasni, válaszolni rájuk már kevésbé, talán mert mindig nekem is hozzá kell írnom a kérdésekhez. Ez pedig néha bizony nehéz  feladat, amikor a fáradság miatt arra sem emlékszik az ember, hogy öt perce mi történt.

Na de lássuk, mi is ez a díj.


A következő kis összefoglaló, és a szabályok Jeffi blogjáról származnak.

"A Liebster Blog Award:

- bloggerek adják egymásnak az online világban, lehetőséget ez arra, hogy olvasóik jobban megismerjék őket;

- a kezdeményezés Németországból indult, innen a neve is, jelentése: kellemes, értékes, legkedvesebb, legédesebb, szeretetreméltó;

- a lánclevelekhez hasonló módon terjed: ha valaki megkapja, továbbadja 5-10 másik kezdő bloggernek, hadd örüljenek ők is, hadd sütkérezzenek ők is a dicsfényben;

- senki sem kötelez arra, hogy továbbadd a jelölést, de miért is szakítaná meg az ember a sort, hiszen díjat kapni mindenki szeret;

- marketing ötletnek sem utolsó.


A szabályok:

1. Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztodba a blogját!

2. Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!

3. Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!

4. Nevezd meg az új jelölteket és tegyél fel tíz kérdést nekik!”

Akkor hát jöjjenek a kérdések, amiket kaptam, és a válaszaim:

1. Miért kezdtél el blogolni?

Azért kezdtem bele a blogolásba, mert többen is kíváncsiak voltak a könyvekkel kapcsolatos véleményemre, olvasási élményeimre, így gondoltam belefogok. Az elején féltem tőle, hogy mégis mit és mennyit fogok én írni a blogra, nem lesz-e egy idő után kényszer, mert sajnos sok kedvelt dologgal kapcsolatban így jártam, szóval meg akartam mutatni hogy a blog kivétel……sajnos eddig nem lett az. Ritkán írok, de ez változni fog, tényleg. :)


2. Mi a véleményed erről a díjról?

Érdekes ötlet. Annyira nem szeretem kitölteni a book tageket, inkább csak olvasom más bloggereknél a válaszokat. De ezzel kicsit máshogy vagyok, mégiscsak egy díj, és nagyon klassz, hogy egy barátom gondolt rám, és jelölt rá.


3. Mit részesítesz előnybe: könyvtár, könyvesbolt, antikvárium?

Nos, igazából nekem egyformák… A könyvtár egy klassz hely, sok újdonságot találok a polcokon és ami csak amolyan „belelapozok, hogy képben legyek mi ez”-szinten érdekel, arra pont jó. A könyvesbolt megint egy olyan hely, ami a könyvmolyok mennyországa, csak győzd pénzzel. Az antikváriumokat pedig ki ne szeretné? Rengeteg régi könyv, ritka kincsek, és azok az illatok, a régi papír, a tinta…….Szóval nincs előny, ahol csak könyvhöz lehet jutni az mind jó hely. :)


4. Fontos számodra, hogy saját könyveid legyenek, vagy megelégszel a könyvtár, vagy a kölcsön könyvekkel?

Igen, sajnos fontos, hogy a polcom tele legyen. Észre is vettem, hogy mostanában túlságosan sokat gyűjtögetek, halmozok. Ha jó áron látok egy könyvet ami érdekel, annak nemigazán tudok ellenállni.


5. Szívesen adsz kölcsön könyvet? És kértél már te kölcsön könyvet?

Kértem már kölcsön könyvet, most is van nálam több is, amik régóta tanyáznak nálam, szóval ideje lenne visszaszolgáltatnom őket a tulajdonosoknak. Kölcsön én is adok, de ritkán, és csak bizonyos személyeknek, akiket jól ismerek, és tudom, hogy vigyáznak a könyveimre. Vannak olyan barátaim akiknek nem adok, mert tudom milyenek, esznek-isznak a könyv felett, megtörik a gerincüket, jaj még rágondolni is rossz.


6. Ha bárhova költözhetnél a világba, hova költöznél?

Bárhová? Húha, nehéz kérdés, nem tudok választani. Nagy kedvencem London, de még sosem jártam ott, szóval oda elmennék. Nagy álom Írország és Skócia is, nagyon szívesen bejárnám ezeket a területeket, és megkóstolnám a különböző whiskyket.


7. Mi álmaid munkája?

Álmaim munkája az, amit éppen csinálok is. Könyvtáros vagyok, de ha nem az lennék, akkor vagy jelnyelvi tolmács, cukrász, grafikus/illusztrátor vagy tetoválóművész lennék. :D


8. Ha most körbenézel a szobádban, mi az első dolog amit meglátsz?

Egy kék baglyos persely. :) Nagyon cuki.


9. Precíznek tartod magad, vagy szétszórtnak?

Elég nehéz meghatározni, mert ez is-az is, helyzet hozza, de inkább szétszórt.


10. Olvasol csak azért egy adott könyvet, mert a barátaid azt mondják, azt el kell olvasnod?

Régebben nem olvastam, mert ha már „kell”, akkor úgy érzem erőltetve van, és azt nem szeretem, és általában akkor nem is tetszik a történet, de ajánlást szívesen fogadok, és ha nem is rögtön, de előbb-utóbb mindent sorra kerítek.


A 10 dolog magamról, ami nem köztudott:

1. Nem járok fodrászokhoz, félek tőlük.

2. Imádom a grafit, és a szénceruza illatát, ha parfüm lenne belőle, akkor vennék.

3. Akarok egyszer tartani egy kaméleont.

4. Ha villámlik, akkor mindig viharvadászosat „játszom” és próbálok lefényképezni egy villámot a kis gépemmel, de persze még egy kép sem sikerült, soha.

5. Boszorkánymániás vagyok. Nem tudom miért, de nagyon érdekelnek a régi iratok, perek, a régi és a mai vallás, a babonák, szóval olvasok, nézek, hallgatok mindent, ami róluk szól.

6. Kiskoromban mindig vörös hajú, szeplős kislány akartam lenni.

7. Jack, Johnny vagy Jim, mindegy, egyszerűen imádom a whiskeyt.

8. Nagyon szeretem az illusztrált könyveket, nagyon sok kedvenc művészem van. Csak páran a teljesség igénye nélkül: Gris Grimly, Jim Kay, Jean-Baptiste Monge, Benjamin LaCombe.

9. Nagyon szeretem a horror filmeket és a meséket is, sok ismerősöm szerint nem nagyon fér össze a két dolog, de engem nem igazán foglalkoztat.

10. Egy ideig tanultam táncolni. Főleg társastáncokat, mint pl. keringő, jive, foxtrott, tangó, salsa, samba, rumba.

Most pedig jöjjenek az én kérdéseim:

1. Milyen könyvet olvasol most éppen?

2. Tetszik vagy rossz döntés volt?

3. Van valamilyen rossz könyves szokásod? (pl. szamárfülezés, lényeg aláhúzása)

4. Olvasás közben mit választasz inkább: kávé, kakaó vagy tea?

5. Hány darab könyvjelződ van, és melyik a kedvenced?

6. Van(nak) dedikált könyve(i)d?

7. Ha választhatsz egy könyves helyszínt ahol élhetnél, mi lenne az a hely?

8. Ha választhatsz egy könyves karaktert, akinek élhetnéd az életét, ki lenne és miért?

9. Ha már karakter, én boszorkány lennék, hogy jó vagy rossz döntsd el te. A választott karakteredre milyen bűbájt/átkot mondanék?

10. És végül legyen egy nem könyves kérdés.....inkább egy kis mese. Kinek drukkoltál régen Tomnak vagy Jerrynek? Prérifarkasnak vagy gyalogkakukknak? :)

A jelöltjeim pedig:

@Bookworm_girl
http://laylakuckoja.blogspot.hu/

@Amadea
http://konyvszibilla.blogspot.hu/

@Nita_Könyvgalaxis
http://konyvgalaxis.blogspot.hu/


Ha nincs kedvetek válaszolni, akkor persze nem kötelező, de örülnék neki. :)

2014 - összegzés

Mivel hamarosan itt az új év, írtam egy rövid összegzést 2014-ről.

Végigolvasott könyvek száma: 125 (1 könyv 2015-ben lesz befejezve)
Félbehagyott könyv: 0
Összoldalszám: ~23436 oldal
Újraolvasott könyvek száma: 3

2014-ben néhány sorozatba belevágtam, és sokat befejeztem, de jövőre próbálom kicsit hanyagolni a sorozatokat, és inkább önálló köteteket olvasni. Az olvasmánylistám nagyon vegyesre sikerült, rengeteg ifjúsági irodalom (mesék és young adult könyvek egyaránt) és szakkönyv találhatóak rajta.
Az idei olvasmányaim között leginkább a boszorkányokról szóló történetek kaptak helyet.




Több kedvencet is avattam:
Simone Elkeles: Chain Reaction – Láncreakció
Jodi Picoult: A nővérem húga
Éjszakai sikolyok (horror antológia)
Bátky András: Bazsó és Borka (mindkét része tetszett)
Sir Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I.
Sven Nordqvist: Pettson karácsonya
Vivien Holloway: Mesterkulcs
Vivien Holloway: Tolvajbecsület
Joanne Harris: Csokoládé
Otfried Preussler: A kis boszorkány

Ez az év sok kellemes "molyos" élménnyel telt. Rengeteg új ismerősöm lett, kaptam ajándékba, adtam el és vettem könyveket, sőt cseréltem is. Sok játékon részt vettem, és nyertem, például a Pongrác kiadótól az Esőfalók városa című ifjúsági irodalmat, és Vivien Holloway: Mesterkulcs című könyvét volt szerencsém egyenesen a szerzőtől megnyerni. Majd a Mesterkulcs következő részének előolvasója lehettem, ez a felkérés nagyon jól esett a kicsi lelkemnek, szóval itt is köszönöm az írónőnek. Kaptam aláírást Vivientől, sőt Kleinheincz Csillától is, akinek az Ólomerdő című könyve jövőre az "olvasott könyveim" listán lesz. :) Csillának is köszönöm a kedves levelet és a kis meglepetést!

Sok kihívásra jelentkeztem 2014-ben molyon, amiket teljesítettem, sőt jövőre bevállaltam a "Várólistacsökkentős" kihívást is, azaz 12 könyvet kell elolvasni amik régóta olvasásra várnak, de eddig még nem kerültek sorra.

Részletek itt:
http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2014/12/12/varolista2015/




Nos, röviden ennyi volt ez az év. 2015-ben is sokat fogok olvasni, és remélhetőleg több bejegyzéssel jövök. Ugyanakkor sok dolgot megfogadtam, több olyan célt is kitűztem, amik most nagyon fontosak számomra, így lehet, hogy néha az olvasás kicsit háttérbe szorul majd. Mindenkinek klassz, könyvekben és olvasásban gazdag 2015-ös évet, és a kitűzött célokhoz kitartást kívánok!

(Képek forrása: rebloggy.com)

Vivien Holloway: Tolvajbecsület

Fülszöveg: „A becsület olyasmi, amit utólag már nem tudsz visszaszerezni, és ha elveszíted, az egy életre megbélyegezhet.” Winie végre megszerezte a Mesterkulcsot, ám az apja úgy döntött, senki sem használhatja a szerkezetet addig, amíg ki nem derítette, hogyan működik. A probléma csupán az, hogy Winie-nek bizony sürgősen szüksége lenne rá. Az alku, amit Williammel kötött, most már sokkal inkább becsületbeli kérdés, mint pusztán üzlet, nem mellesleg a Conrey fiú is egyre türelmetlenebb. Közben a Langton család egy második világháborús tank elrablását tervezgeti, ráadásképpen pedig felbukkan valaki Winie múltjából, akit jobb szeretne inkább elfelejteni.  A lány végül apja engedélye nélkül használja a Mesterkulcsot, hogy megszerezhesse Will édesanyjának gyűrűjét egy szigorúan őrzött páncélteremből, azonban hiba csúszik a gépezetbe, és Winie ezúttal talán tényleg nem fogja megúszni olyan könnyen, mint remélte.

Vélemény: A Mesterkulcs csak a kezdet volt, egy nagyobb kaland előzménye. Winie és Will egyezségének következményeként kerülnek lehetetlen helyzetbe ebben a részben.

Winie családját egy kicsit jobban megismerhetjük, a szereplőkről kapunk egy kis háttértörténetet egy-egy rövid visszaemlékezés formájában. Sőt, főhősnőnk szerelmi élete is terítékre kerül. Régi szerelme felbukkanása nem kis fejtörést fog okozni neki.......Winie szülei és nagyszülei továbbra is szimpatikusak, a testvére viszont - a gyerekes húzásai miatt - egyre kevésbé.

Új karakterek a tolvajvilágból is felbukkannak, akik érdekes külsővel lettek megáldva, ezáltal még félelmetesebbnek tűnnek. Egyre több steampunkos elem van belecsempészve a történetbe, ami nagyon tetszett. 

SPOILER Érdekes volt a testrészek és a gépek kapcsolata, ami néhány szereplőnél nagy hangsúlyt kapott. A tüdő és a szem gépekkel való összekapcsolódása és együttműködésének leírása nagyon ütős volt. Vastüdő karaktere is érdekesre sikerült. SPOILER VÉGE

A Kulcs működéséről is végre megtudtunk pár dolgot, például a működésbe hozatalról, és a "képessége határairól". Ami nekem hiányzott az a rablások kicsit bővebb leírása, például a tank elrablásának részletei is érdekeltek volna, és a világégés részleteire is kíváncsi lennék, meg a páncélteremre.

A könyv végére érve mégis csak egyetlen problémám volt, ami szinte minden sorozatnál adott, és az pedig a függővég. Ennél érdekesebb résznél nem is lehetett volna elvágni a történetet.
Várom a következő részt, remélhetőleg még több háttértörténettel, és még több humorral.

Szóval....
Winienek kihívás, hogy eltitkoljon bármit is a családja elől, hogy Willt megtanítsa a mesterségére, hogy Tonyt ne ajándékozza meg egy szép monoklival, és hogy kikerüljön abból a helyzetből amibe sodorta magát.....Neked pedig kihívás lesz kivárni a következő részt!

Steampunk rajongóknak kötelező!

Köszönöm a lehetőséget Vivien Hollowaynek és a Főnix Könyvműhelynek, hogy a könyv előolvasója lehettem.

Vivien Holloway: Mesterkulcs

Fülszöveg: „Gyerekkoromban számtalanszor halottam a mesterkulcsról, amely valójában nem igazi kulcs. Egy szerkezet, amely előtt nem léteznek bezárt ajtók, és sem az acéllal bélelt páncéltermek, sem az őrséggel védett birtokok falai nem jelentenek akadályt. A mesterkulcs mindent nyit, és mindenhová bevisz, akár a tömör falon is keresztüljuttat, ha kell. Minden magamfajta álmodott már róla, hogy a kezében tarthatja az eszközt, amely elől lehetetlen elrejteni bármilyen kincset.”
Winie Langton a 2900-as évek New Yorkjában él, száz évvel az ötödik nagy világégés után. Egy nagy és befolyásos tolvajcsalád leszármazottja, akit már egészen kiskorától apja tanított a mesterség fortélyaira. Ebből kifolyólag Winie már kamaszként jobban verekedett, mint a fiúk többsége és mindent tudott a fegyverekről. Amikor a legendás mesterkulcs felbukkan a városban, a Langton család azonnal a nyomába ered, s természetesen Winie-re is fontos feladat hárul a titokzatos műtárgy megszerzésére kiötlött akcióban…
A Winie Langton történetek első része!

Vélemény: A könyvet magától az írónőtől nyertem egy molyos nyereményjáték keretén belül. Itt is nagyon köszönöm neki!

A történet egyszerűen beszippantott, és imádtam a könyv minden oldalát. Winie karaktere nagyon ütősre (szó szerint :) sikeredett, és a családja is szimpatikusnak tűnik, így az első könyv után.

Először is lássuk, hogy mik a problémáim a könyvvel.
Csak 2 dolog, és azokat sem mondanám negatívumoknak:
1. Tudom, tudom, KISREGÉNY.....de akkor is, miért ilyen rövid?????? :D
2. Amivel nem igazán tudtam megbarátkozni az Winie neve. Értem én, hogy a fiús karakterét a kissé fiús becenév tette teljessé, de akkor is nehezen barátkoztam meg ezzel a névvel, és mindig Micimackó angol megfelelője jutott róla eszembe.

Élveztem a történetet, és imádtam a közeget ahol játszódik. A steampunkos elemek, amik megjelentek nagyon jók voltak, főleg, hogy az írónő figyelt a részletekre. A gőzhajtású lifttől, a tűzből kivett széndarabbal írt/rajzolt vázlaton át a "furcsa festményekig" minden jól el volt találva.

Winie karaktere nagyon fiús, amolyan bunyós csaj, és annak is kell lennie, hiszen a mestersége megkívánja. Nem könnyű neki egy olyan tolvajcsaládban, ahol a nő csábítással oldja meg a rá bízott feladatot, nem pedig jobb horoggal. A történet lényegében egy különös tárgy megszerzéséről szól, amit mindenki a tulajdonában akar tudni, hisz onnantól kezdve nem léteznek zárt ajtók.

Egy talpraesett csajszi és egy szerethető, titokzatos -végre nem egy tökéletes- pasas, William találkozása, és egyezsége ad ízelítőt a folytatásokhoz.

Remek történet kalanddal, rejtélyekkel és humorral fűszerezve. Alig várom a következő rész(eke)t.


Értékelés: 5/5


Kiadó: Főnix Könyvműhely, 2014
Oldalszám: 80 oldal

ISBN: 9789637051586

Maria Konnikova: Mesterelme - Gondolkodj úgy, mint Sherlock Holmes!

Fülszöveg: Mi különbözteti meg Sherlock Holmest az ő béketűrő barátjától, dr. Watsontól – és tőlünk? Mitől válik Sherlock Holmes kimagasló detektívvé, aki olyan bűnügyeket is megold, amelyek dr. Watson számára csak utólag egyértelműek? Szolgálatba állíthatunk-e valaha egy keveset mi „watsonok" Holmes kivételes gondolkodási képességeiből; nem feltétlenül azért, hogy bűntényeket tárjunk fel, hanem hogy könnyebben nézzünk szembe a munkahelyi és az otthoni kihívásokkal? A könyv pszichológus szerzője, Maria Konnikova szerint a válasz igen. A szerző a Holmes-történetekből kiemelt szórakoztató idézetekkel mutatja be, miként testesíti meg Arthur Conan Doyle magándetektívje a jelenben élő tudatosságot, és bebizonyítja, hogy ez az aktív mentális beállítottság a sikerének kulcsa. Egy kevés gyakorlással mindnyájan bevethetjük ezeket a technikákat, hogy megoldjuk a bonyolult problémákat és fejlesszük a kreativitásunkat. A könyv jó néhányat felfed a nagy detektív módszereiből, és egyúttal útmutatót kínál ahhoz, hogy hatékonyabbá tegyük az elménket.

Vélemény: A könyv fő célja a Sherlock-féle leleményesség, a "következtetés tudománya", a tudatos gondolkozás, a megfigyelés, és logikus elméletek felállításának megértése, megtanulása.

Nagyon vártam, hogy olvashassam, de egészen más volt, mint amire számítottam. Rengeteg olyan könyvet, honlapot, blogot olvastam, és rengeteg olyan műsort láttam a tévében, neten, ami az agyunk rejtelmeivel, a gondolkozással foglalkozik. Ebben a könyvben nagyon sok Sherlock Holmes történetből vannak kiollózva részek, amikhez aztán magyarázatot fűz az írónő, de egy idő után úgy érzi az ember, hogy ismétli magát.

Vannak érdekes részei a könyvnek, amikben kísérletekről, tesztekről, feladatokról van szó, és hogy hogyan teljesítettek a bennük résztvevő személyek. De ezek is olyan dolgok, amiket már láttam korábban, így nem adott a könyv semmi újat. A National Geographic és a Discovery műsorai között van az "Eszement játékok", az "Eldobod az agyad", és még egy aminek nem jut eszembe a címe, de ezekben a dokumentumsorozatokban bemutatták már azokat a kutatásokat, teszteket, amiket a könyvben is olvashattam. A Mesterelme inkább amolyan Sherlock neve mögé bújtatott érdekességeket bemutató könyv, amiben Holmes és Watson karakterei feltűnnek, és kicsit olvashatunk az "elmepalotáról/memóriapalotáról/elmepadlásról" (ki minek nevezi) is, de nem tartogat semmi extrát.

Aki nem olvasta Holmes összes történetét, annak ajánlom, hogy előbb azokat olvassa el és csak utána ezt a könyvet, mert néha egy-egy történet legényét/végét elmondja a szerző.


Értékelés: 3,5/5

Kiadó: HVG Könyvek, 2014
Oldalszám: 352 oldal
ISBN: 9789633041765